Az egészet onnan kell kezdenem, amikor családunk 1985-ben hozzájutott első autójához, egy 1976-os Trabihoz. Innen számítható a típushoz való kötődés, ezen tanultam meg vezetni, itt nyert szilárd meggyőződést, hogy a kék füstnek nem szaga, hanem illata van. Viszont az idők során a műanyag lökhárítósarok, a barna kárpit és a fekete kishuplis műszerfal sosem tudott igazán megragadni, éppúgy, mint a szénné tuningolt, faragott, ültetett stb. változatok sem. Később, amikor megszereztem a jogosítványt és én hajtottam a '76-os gépet, a gyakori találkozó-látogatók azt vehették észre, hogy az autó egyre inkább kezd hasonlítani egy 1964-es modellhez. Persze csak kívülről, az alvázszámot nem lehet retrósítani. Ez nem volt az igazi, viszont már akkor megvillant előttem a jól ismert alaptétel: olyan legyen, ami senki másnak nincs. Ekkor kezdtem utánanézni a DDR gyárak termékeinek, mivel alapdolog volt az is, hogy a termék legyen keletnémet és kétütemű. Erre a formavilág még rátett egy lapáttal.
Természetesen a púpos széria is megfogott, de abból is csak a legrégebbi volt az igazi. Az ívelt díszléces, az ikerműszerfalas, mert annak a technikai megoldásain még az is szörnyülködik, aki ült már Trabantban. De mi volt előtte? Alapjábavéve érdekel a történelem, ezért ezt fel kellett kutatnom. Ekkor még nem léteztek a mai nagymenő internetes adatbázisok, ott kellett nézelődnöm, ahol lehetett: a német oldalakon. Természetesen ott több fotó is volt, így a nagy öregek is megmutatkoztak előttem. F7, F8, F9, Framo, Garant, Granit, Phänomen, Horch, IFA, Robur. P50, P60, P70, P240, Wartburg összes. De melyik elérhető itthon egyáltalán?
Az egyik Nadapi találkozón (kb. 1998-ban) végül odajött hozzám egy emberke, és mondta, hogy az egyik ismerősének egy olyan Trabi áll a kertjében, mint amilyenre én alakítottam a sajátomat, jó pénzért akár meg is válna tőle. Meg van neki Skoda Octavia, P70, és hasonló ócskaságok. Nosza, telefonszámcsere, találkozó után ment a telefon, és indultunk megnézni az autót. Természetesen a P70-est, mert már akkor is arra fájt a fogam. Próbálkoztunk a beüzemelésével, persze sikertelenül; aztán elfelejtődött a dolog. Közbejött egy találkozó a Honvédség érdemes tagjaival, majd mikor 9 hónap után leszereltem, visszatértem a témához. Mármint ahhoz, hogy P70 helyett legyen a Trabant, mert ekkor már csak ez volt meg. 66-os, szürke műszerfalas, kockaórás; ilyen nincs senkinek sem, tehát jó lesz. Néhány kör után sikerült is megszerezni, beüzemelni, stb; ez a kocsi most a Kis Szürke néven ismeretes.
A P70 project parkolópályára került, de csak egyelőre.
Forrás:
Das Farhzeug, Heft 5; 1955.
Ajánlott bejegyzések: