A két autó terveimnek megfelelően nem várta meg az első hó eljövetelét a nyílt ég alatt, ahogy sajnos korábban évtizedekig tették.
A korábban kinézett telekre sikerült megkötnöm az előszerződést ha még egyelőre akkor nem is került a tulajdonomba az ingatlan. A végleges üzletre ugyanis csak jóval később, jó másfél év múltán került sor, mivel az eladó válófélben lévén épp a válóper okozta vagyonmegosztás nevű pokol bugyraiban őrölte saját és volt párja idegeit. Viszont az előszerződés alapján már használatba vehettem az ingatlant. Költeni így persze nem mertem rá, ezért sem a katasztrofális állapotban lévő elektromos rendszer, sem a hiányzó kerítés és a meglévő romos nyílászárók problémáit nem orvosoltam a végleges szerződésig. De! A telken áll egy közel 300 m2-es gazdasági épület ami remek tárolási lehetőséget nyújtott a négykerekű „gyermekeimnek” és számtalan „lomomnak” amelyeket akkor már négy különböző helyszínen tároltam.
Tehát 2006. november elején a két P70-es végre fedél alá került.
A autószállító szerelvénnyel egyszerre hoztuk el a két masinát. Már szürkület volt amikor elindultunk.
Sötét este volt, mikor célhoz érve elkezdtük a lepakolást. Az egyik tetőlemez levételekor sikerült belefejelnem egy kiálló rozsdás szögbe. Különösebben nem foglalkoztam vele, csak haladjunk. Majd kicsit később érzem, hogy valami meleg nedvesség terjeng a bal fülemen és a nyakamon. Szóltam az autómentős srácnak, hogy nézze már meg lámpafénynél mi a fene folyik rajtam… Dőlt a vér a fejemből, a koma meg rendesen rosszul lett, elfehéredve leült a tréler oldalához. Így kis híján nem csak magamat, de még őt is elsősegélyben kellett részesítenem.
Végül az épület mellé deponáltunk minden lomot. A berámolás másnap világosban baráti segítséggel történt.
Ezúton is köszönöm mégegyszer fiúk!
Ajánlott bejegyzések: